Bevezetés

Egy közel 20 éve kandallótűztér és kandallókályha gyártásával foglalkozó cég ügyvezetője vagyok és az évek során szerzett tapasztalataimat szeretném az olvasókkal megosztani. Célom, hogy segítsem a munkában azokat, akik a kandallófűtéssel valamilyen formában kapcsolatba kerülnek. Ez a téma bármilyen megoldással is a mostani energiaválságos időben egyre nagyobb szerepet kap mindennapi életünkben, kinek anyagi, kinek elvi szempontok alapján.
Mivel mondandóm igen sokrétű, ezért az a legcélszerűbb, ha alpontokba szedve haladunk, a legelső és leglényegesebbel kezdve:


1. A kandalló helyének kiválasztása

Ez talán azért a legfontosabb szempont, mivel a kandalló egyik elsődleges kelléke a megfelelő kémény, ami minél közelebb kell, hogy kerüljön a kandallónkhoz.
Ez azt jelenti, hogy már akkor foglalkoznunk kell ezzel a témával, mikor lakóház tervezéssel vagy lakás felújítási szándékkal egy tervező céghez fordulunk.
Sokan megriadnak attól, hogy egy "nagydarab" valami, amit ráadásul csak az év 5 hónapjában használunk bekerül a nappali közepére, de hála a modern anyagoknak (pl.: gipszkarton, stukkó, műkő) olyan külalakot lehet a kandalló köré adni, amit egész évben tudunk használni.
Minél több polcot, párkányt alakítunk ki, annál szebb és hasznosabb, funkcionálisabb lesz a kandallónk, így közelítünk ahhoz a régi hagyományhoz, amikor is a tűzhely körül zajlott a család élete.
Az építkezés korai szakaszában kell kialakítani a külső légbeszívás lehetőségét is, ez azért fontos, mivel a mai nyílászárók olyan jól szigetelnek, hogy az égéshez szükséges levegőt külön kiépített légcsatornán kell a tűztérhez vezetni, amit az aljazat betonba kell elhelyezni.
Egyre több vízteres kandalló tűztér van a piacon, ezért az üzemeléshez szükséges vízcsövet, ill. áramot oda kell vezetni a kandalló közelébe, ezen szerelvények egy része szintén az aljzatban fut.
A vízteres kandallóra egy külön fejezetben még visszatérünk.
Jó tudni viszont, hogy ha a kandalló olyan nappaliban van ahonnan több helyiség nyílik, azokon bármekkora ajtó is van a meleg levegő nem áramlik be ezen terekbe csak kis mennyiségben, mivel nem tud kialakulni megfelelő levegőkörforgás.
Ezen jelenség figyelhető még meg viszonylag nagy boltívek esetében is.
Azonban ha olyan a lakás elrendezése, hogy a kandalló mögött úgy helyezkedik el akár két lakótér is, hogy azok közös válaszfala a kandalló tengelyvonalával egybeesik, azokat hatékonyan fűthetjük az alábbiak szerint:
Ez esetben ki kell alakítani, két ún. beáramló nyílást (lakóterenként) egyet lent a padló fölött, egyet pedig minél magasabban úgy, hogy minden nyílás összeköttetésben legyen a kandallónk és a beépítés közti fűtőtérrel. Ezen nyílásokra viszont célszerű zsalus szellőzőrácsot szerelni, melyek beállításával tudjuk a beáramlott meleglevegőt szabályozni.
Ilyen esetben a kandalló első frontjára került szellőzőrácsok is zsalus megoldásúak legyenek, valamint a beépítés tetejét zárjuk le.
A kandalló helyének kiválasztásakor sokan megriadnak attól, hogy biztosan sok szeméttel jár ez a fűtési rendszer, ez azonban nem igaz.
Egy viszonylag nagy teljesítményű 12-18 KW-os kandalló esetében is csak kis mennyiségű, kb. 1-2 kg hamu képződik aminek egy része közvetlenül a hamuládába hull, a tűztérben maradó részt pedig hamuzó lapát segítségével a tűztéren belül be lehet tenni egy edénybe, vagy tálcára, így semennyi hamu nem kerül ki a tűztéren kívűlre.
Itt kell azonban megjegyezni, hogy az így kiszedett hamut célszerű legalább egy napig fém edényben tárolni mielőtt a kukába tennénk a tűzveszély elkerülése érdekében!
Ha valaki ezek ellenére még mindíg fél attól, hogy port, szemetet visz be a lakásba, abban az esetben olyan beépítést kell kialakítani amikor a kandalló tűztérajtaja egy olyan helyiségben van ami nem annyira frekventált, ezt a típust nevezzük falközi megoldásnak.
Ilyenkor is van lehetőség arra, hogy az igényesebb oldalon megmarad az üvegezett ajtó, így a tűz látványában továbbra is gyönyörködhetünk.
Ennél a témakörnél kell megemlíteni azt, hogy a beépített kandallók kész tömege jelentős, (a modern anyagok ellenére is) ezért aljzat készítésekor erre figyelni kell. Nem szükséges külön alap, de a kandalló alatt legyen vastagabb legalább 5-7 cm-el a beton, és a hőszigetelésre betett nikecelt vágjuk ki legalább 10x10 cm-en néhány helyen, így teherátadó hidat képezve az aljzatok között.
Amikor a kandalló helyét tervezzük, gondolatban rendezzük be a teret, legyen szó nappaliról vagy más helyiségről, ez azért fontos, mert amit sokan nem tudnak, hogy a tűzterek üvege akár 400-450 fokra is felmelegedhet.
Ezért gyúlékony anyagból készült bútor ne kerüljön 3m-nél közelebb, sőt messzebb lévő tárgyakra is ügyeljünk, hogy azok ne károsodjanak.
Itt jegyezném meg, ahol kisgyerek van a családban feltétlenül alkalmazzunk védőrácsot mellyel megakadályozzuk a véletlen nekiesést a forró felületeknek.


2. A kandalló kiválasztása

Jelen esetben elsődleges szempont valószínűleg a külalak és a beépítés végső kialakítása lesz.
Viszont célszerű néhány fontos szempontot figyelemmel kísérni a választás során, elsőként kezdve a nagyság megválasztásával.
A nagyság alatt itt a fűtőteljesítményt kell érteni, amit kw-ban adnak meg a gyártók, de én minden esetben megkérdezem leendő vevőimtől azt is, hogy milyen mértékben akarják erre a berendezésre alapozva megoldani lakásuk, nyaralójuk fűtését, ez alatt azt kell érteni, hogy mennyi időt tudnak szánni a tüzelésre?!
Ez azért lényeges, mivel ennek a fűtésnek az egyik hátránya, hogy időnként tenni kell a tűzre és mivel ezt a rendszert nehéz automatizálni, ezért hosszabb időre (max. 30 perc) ne hagyjuk felügyelet nélkül az égő kandallót.
Egy általános választási szempont lehet ha a helyiség minden 5nm-re tervezünk 1-1,3 kw-ot.
A választáskor azt a tényt is vegyük figyelembe, hogy egy nagyobb méretű tűzteret 70-80%-on üzemeltetni sokkal gazdaságosabb mint egy kisebbet állandó 100%-on.
A piacon egyre több, nagyobb üvegfelülettel szerelt kandalló jelenik meg, nem beszélve az ún. álló fazonúakról.
Aki esetleg ilyen (egyébként nagyon dekoratív) tűzteret épít be az számoljon azzal, hogy nagy odafigyeléssel kell a tűzre tennie a kifüstölés miatt.
Célszerű megvárni azt, amikor a tűz már majdnem teljesen leégett, de ebben az esetben sem célszerű sokáig nyitva hagyni a tűztér ajtaját.
Lehetőség szerint ne építsünk/építessünk nyitott tűzterű kandallót, mivel nagyon sok hátránya van az ilyen kialakításúnak (pl.: nem hatékony, kipattanhat a parázs, kifüstölhet, kellemetlen szag keletkezhet).
Ha valakinek esetleg már meglévő ilyen kandallója van, segíthet a dolgon ha utólag készített ajtót vagy komplett rostéllyal ellátott előlapot amit természetesen kellően tömíteni és rögzíteni kell.
Választásunkor figyeljünk arra, hogy az égéstérnek milyen az égési-levegő ellátása, nem javaslom az olyan tűztér beépítését melynek nincs rostélya, ugyanis a tűz szabályozása az ezen keresztül bejuttatott levegővel a legjobb.
Figyeljünk arra is a választásunk során, hogy a kezelőszerkezetek (ajtózár, szellőzők, zsanérok) ne legyenek túl bonyolultak, de viszont erős kialakításúak.
Az ajtó mindenképpen tömítéssel legyen ellátva.
Ha ún. liftes ajtót szeretnénk a kandallóra (ami mellesleg nagyon elegáns megjelenést kölcsönöz), viszont az ellensúlyos szerkezete révén is igen sok hibalehetőséget rejt magában, ilyenkor a beépítést célszerű úgy kialakítani, hogy a mechanikai szerkezetekhez minél kevesebb bontással lehessen hozzáférni.
Ezt a hozzáférési lehetőséget kell biztosítani akkor is, ha a meleg levegő lefújásához ventilátor van beépítve, a kezdetben észrevétlenül üzemelő ventilátor a lapátokra rakódott portól zajossá válhat, amit időnként tisztítani kell, erre jó a kialakított szerelő ajtó.
Itt kell említést tenni a legújabban kialakított pellettel és szemes kukoricával üzemelő kandallókról, jelenleg ezek a kialakítások üzemelés szempontjából a legkényelmesebb megoldások, itt magát a tüzelőanyag adagolást automatikus rendszer végzi helyettük, csak időnként kell a tartályt feltölteni.
A kandalló kiválasztásakor lényeges az is, hogy az elmúlt években megjelent vízteres kandallót alkalmazzuk e esetleg...?
De mint azt az előbbi témakörnél is megjegyeztem, ez a témakör megérdemel egy külön fejezetet, itt csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy ha esetleg hosszútávú kandalló fűtésre alapozzuk lakásunk fűtését, mindenféleképpen előnyben kell részesíteni ezt a megoldást.
Jó tudni: az elmúlt években sokat fejlődött a hazai kandallógyártás, egyre több gyártó forgalmazza termékeit, ha tehetik akkor, a mi termékeinket részesítsék előnyben, hisz bármilyen problémával könnyebb megtalálni bennünket, mint egy bonyolult kereskedelmi hálózaton átfutott termék gyártóját, ha bármilyen csereszabatos alkatrészre lenne szükségük.
Ha már megvan a kandalló helye és sikerült a tűzteret is kiválasztani, akkor jöhet a legnehezebb, viszont a legszebb feladat:


3. A kandalló beépítése

Hála a modern anyagoknak a beépítés során elengedhetjük fantáziánkat, de tartsuk szem előtt az alábbiakat:
Most lehet, hogy sok kandalló beépítő neheztelni fog rám, de ha a kereskedelemben fellelhető alapanyagok, szerelési anyagok, építési anyagok széles palettáját megnézzük, akkor aki érez magában egy kis ambíciót az megpróbálkozhat a beépítéssel, persze ez csak akkor igaz, ha rendelkezik valamiféle gyakorlattal és néhány szerszámmal.
Persze ilyenkor nem a legbonyolultabb beépítésre kell gondolni, hanem egyszerű alap megoldásra.
Itt abból kell kiindulni, hogy a kapható tűzterek általában úgy vannak már eleve elkészítve, hogy azokat stabil tartókra helyezve, csatlakoztatva a kéményhez akár már üzemeltethetnénk is.
Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a beépítés az részben csak a küllemét adja a dolognak, természetesen vannak lényeges alapvető szabályok amire figyelmet kell fordítani.
Az egyik fontos alapelv: a tűzteres kandalló rendszer a gyorsan keringetett (megmelegített) levegővel fűt, ezért ennek a nagy mennyiségű levegőnek minél kevesebb akadályba ütközve kell áramolnia a tűztér és a beépítés között kialakított térben. Ez a tér minél magasabb annál gyorsabban és intenzívebben áramlik át a lakás levegője a kialakított téren keresztül, ez az ún. kéményhatás.
Ha minden optimálisra sikeredik akkor mindenféle kényszeráramoltatás nélkül azaz ventilátor alkalmazása nélkül óránként kb. 15-25m3 levegő halad át egy közepes méretű kandallón.
Ennek elérése érdekében az ülőkében (ez nem más mint a kandallótestet tartó padozat) ki kell képezni legalább egy 40x50cm-es nyílást ez szokott fatartóként is funkcionálni. Amennyiben ebben a fatartóban díszként sok fát szeretnénk elhelyezni, akkor több ilyen légbeszívási lehetőséget kell kialakítani akár a padka oldalában is.
A 45-50cm magasra kialakított ülőkét úgy kell méretezni, hogy az viseli az egész felépítmény súlyát, a tűztéren kialakított lábak alá mindenféleképpen kerüljön stabil falazat.
Az ülőke belső tere úgy legyen kialakítva, hogy a fatartón vagy a szellőzőkön keresztül beáramlott levegő áthaladva a lábtartó falazaton és az ülőke vízszintes burkolatán, minél több helyen a tűztér és a külső burkolat közti térbe tudjon áramolni.
Falazó anyagként ytongot vagy téglát célszerű használni, amit burkolás előtt mindenképpen vakolatanyaggal le kell simítani, így bármilyen lesz a végleges burkolat könnyebb dolgunk lesz.
Ha már eddig eljutottunk, akár próbaképpen a tűzteret ráemelhetjük a tartófalazatra, ekkor célszerű a füstcsőbekötést is leméretezni, a próba során a kandallótestre ne kerüljön vakolat vagy más meszes anyag, mert azt szinte lehetetlen a hőálló festékről letisztítani.
A próba során azt is ellenőrízzük le, hogy a tűztér hátsó része
és a lakás fala között 12-15cm legyen, ide még egy hővédő lemez beépítését is javaslok.
Fontos itt azt is megjegyezni, hogy a kandalló mögött vagy magán a beépített téren belül semmilyen éghető anyag (pl.: gerenda, lambéria) ne maradjon.
Következő feladat a kandalló oldalfalának a kialakítása (a megfelelő légrés itt is nagyon fontos), ennek feltétlenül olyan erősnek kell lennie, hogy a kandalló fölötti párkányt és a beépítés felső kúprészének súlyát is biztonságosan megtartsa.
Az oldalfalat és a kandalló fölötti párkányrészt úgy kell illeszteni a kandallótesthez, hogy ott megfelelő hőtágulási hézag maradjon.
Általában a párkányrész, amit könyöklőnek is szoktak hívni a kialakított oldalfalon túl kell, hogy érjen főleg igaz ez egy oldalüveges tűztér esetében, ezért célszerű azt egybe kiönteni betonból, ahol alkalmazzunk némi vasalást is.
Ez a tartókonzol készülhet vasszerkezetből is, itt az a döntő tényező, hogy mi lesz a könyöklő végleges burkolata. Akárhogy is készült a párkányrész azt a konzolos kilógás miatt a hátsó falba célszerű legalább 10mm-es csavarral befogatni.
Divatos lett a fából kialakított könyöklő, ha ilyet készítünk annak alsó részét az üveg sugárzó hőjétől feltétlenül meg kell védeni! Ha elkészült a könyöklő a következő feladat a füstcső végleges kialakítása.
Itt sokan figyelmen kívül hagyják azt, hogy a füstcső is rengeteg hőt képes leadni, ezért a lehetőségekhez mérten a leghosszabb füstcsővel csatlakozzunk a kéményhez.
Még itt arra van lehetőség, hogy ún. hőfokozó egységet építsünk be.
A füstcsövet célszerű minden 80cm-enként rögzíteni a falhoz, ez azért lényeges mert a kifejezetten nehezen összeilleszthető füstcső is a felmelegedés és lehűlés következtében meglazulhat, kimozdulhat eredeti helyéről .
A csövek minden esetben legalább 5-7cm-t csússzanak egymásba, így növelhetjük a csövek stabilitását.
Ezek után következhet a kupolarész kialakítása, itt is igaz hogy a legjobb az ha a legmagasabb megoldást választjuk ezzel is növeljük a levegőáramlást.
Felhasznált rendszernek a gipszkartont javaslom (könnyű, olcsó, tetszés szerint variálható).
Itt gyakorta felmerül a kérdés: a kupola függőleges legyen vagy döntött?
Mindkét megoldásnak van előnye és hátránya is, én a függőleges megoldás mellett voksolnék, egy a lényeg a szabad légáramlást itt is tartsuk szem előtt.
A kupolát úgy tervezzük meg, hogy ha lehet annak tetejét hagyjuk szabadon, legfeljebb egy perforált lemezzel védjük azt.
Ha valaki mégis ragaszkodik a mennyezetig való beépítéshez, akkor abban az esetben minél több szellőzőrácsot kell beépíteni, vagy egy ál párkánnyal minél nagyobb rést kell szabadon hagyni segítve ezzel a meleglevegő kijutását a kandalló fűtőteréből.
A gipszkartonozásnál az élek összedolgozásakor a hibák javításakor a technológiában javasolt anyagokat használjuk: javítógipsz, bandázs szalag, vázszerkezet.
A kupolarész első minél nagyobb részét vagy akár az egész kupolát úgy kell kialakítani, hogy néhány rögzítő csavar eltávolítása után azt le lehessen emelni, ez több okból is fontos:
Tüzelési szezon kezdetekor célszerű kiporszívózni a kandallótest és a beépítés közti teret, ugyanis a keringetett nagy mennyiségű levegő miatt itt porlerakódás keletkezhet, valamint füstcsőtisztításkor is jó ha leemelhető a kupola.
Amennyiben a kúprészre valamilyen dísztárgyat szeretnénk tenni annak védelme érdekében a gipszkartonra még célszerű hővédő lemezt is felfogatni, ezt még akkor is alkalmazzuk ha a füstcső 20cm-nél közelebb van a gipszkartonhoz.
A kandalló külső burkolata és a lakás falának találkozásánál mindenképpen flexibilis kitöltő anyagot alkalmazzunk, már kaphatóak olyan gumis tömítők amelyek hőállóak is.
Ha a kandalló külső burkolata hasított terméskő, márványlap, műkő vagy bármilyen burkolóanyag lesz, a felragasztásnál és azok fugázásakor is az ún. fagyálló flexibilis anyagokat kell alkalmazni.
És most következik a már beígért külön fejezet a:


4. A vizes tűzterű kandallóbetétek

Hogy hogyan jelent meg ez a megoldás? Kb. 12-15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor (az energiaválság már éreztette hatásait) megjelentek az első érdeklődők az ilyen kombinált fűtési megoldások iránt.
Természetesen érezhető volt a fokozatosság, kezdetben csak az volt az igény, hogy a nappalin kívül egy vizes helyiséget és egy hálószobát szerettek volna felfűteni, azt is főleg átmeneti időszakban.
Később az igény az volt, hogy az egész lakást temperáljuk rásegítve a gázra vagy egyéb fűtésrendszerre, manapság pedig olyan nagy az elvárás ezekkel a rendszerekkel szemben, hogy azok önállóan is képesek legyenek felfűteni akár 100-250nm-es lakásokat is.
Meg kell azonban jegyezni, hogy nagyon sokan még mindig idegenkednek a vizes rendszerektől, talán ezen emberek táborát csökkenthetem az alábbiakban leírtakkal.
Rá lehet e kötni ezt a megoldást már meglévő rendszerekre? Ez szokott lenni az első kérdés és természetesen itt a határozott válasz mindig az igen, persze itt mindig radiátoros, padlófűtéses, falfűtéses rendszereket kell alapul venni.
A legkönnyebben alap radiátoros fűtésre tudunk rácsatlakozni, ilyenkor annak gerincvezetékére kell párhuzamosan bekötni a kandalló vízcsatlakozását, természetesen a kandalló vízkörének külön keringető szivattyúval kell rendelkeznie.
A modern vizes kandallók üzemelhetnek zárt rendszerben is, ha lehet azonban itt 1.5 báros biztonsági szelepet alkalmazzunk, vagy lehet nyitott rendszerben is használni, ha a zárt rendszernél maradunk célszerű egy plusz zárt tágulási tartályt (5-8 literest) még beépíteni.
Nagyon fontos azonban, hogy az ilyen vizes rendszereket áramszünet ellen kell védeni, ennek akkor van jelentősége amikor a kandalló éppen maximumon üzemel és áramszünet
lesz, ekkor a kandalló hőcserélőjében felforrhat a víz.
Ezt célszerű kétféle megoldás alkalmazásával kiküszöbölni:
1) Alkalmazzunk szünetmentes áramforrást, legalább 400 w teljesítménnyel.
2) Alakítsunk ki ún. hűtőkört, ez azt jelenti, hogy vagy kézi csapokkal vagy hőérzékelő szelep segítségével tudjunk csapvizet juttatni a kandalló hőcserélőjébe, amit vagy a már alkalmazott biztonsági szelepen keresztül, vagy egy külön vezetéken egyszerűen a lefolyóba kell vezetni.
Ha olyan rendszerre szeretnénk csatlakozni ahol van padlófűtés is, akkor mindenképpen be kell építeni egy plusz hőcserélőt, ez azért szükséges mert a padlófűtésnek mindig külön körön kell maradni.
Amennyiben már a meglévő hálózatban van puffertartály, ekkor van a legkönnyebb dolgunk, mert akkor csak abba kell becsatlakozni.
Az ilyen vízteres kandallókat még a használati melegvíz készítésben is lehet alkalmazni, ekkor azonban már eleve kétkörös melegvíztárolót kell beépíteni, egyik kört a napkollektorok táplálják, a másikat a kandallónk.
Ekkor azonban egy átkapcsoló hőérzékelős szelepet kell alkalmazni, ami visszakapcsolja a kandallót a fűtési körre, ha már elkészült a beállított hőfokú melegvíz.
A vízteres kandallók keringető szivattyúját egy ún. kapilláris termosztáttal (hő érzékelő kapcsolóval) kell működtetni, ami a beállított hőfok elérésekor elindítja a szivattyút, a tűz leégése tehát a víz lehűlése után pedig megállítja azt.
Bár tudok olyan felhasználót, aki állandón járatja a szivattyút, ilyenkor a hőcserélő radiátorként üzemel, ebben az esetben azonban a kandalló huzatszabályzóit el kell zárni, hogy megszűnjön a kéményhatás, vagyis ne menjen ki a kéményen a meleglevegő.
Vizes rendszernél mindig azt kell szem előtt tartani, hogy annak szabályzása nem automatikus, erre egy jó példa:
ha a radiátorokra szereltünk hőérzékelő ún. radiátorszelepeket akkor előfordulhat az alábbi szituáció: Folyamatos intenzív tüzelés után a helyiségek kezdenek felmelegedni, a radiátorszelepek kezdik elzárni a víz áramlását, viszont a kandallóra még raktunk fát, ekkor előállhat az a helyzet, főképp ha nem nyitjuk ki ezeket a szelepeket, hogy túlfűtötté válhat a rendszer.
Ekkor tehet jó szolgálatot az ún. menekülő megoldás, ilyenkor a garázsban, folyosón elhelyezett plusz radiátort is be lehet kapcsolni a rendszerbe.
A vízteres kandallók beüzemelésénél figyelni kell arra, hogy ezeket a rendszereket mindig fokozatosan kell egyre jobban fűteni, mivel: levegő maradhat a csövekben, legyen idő jól kijáratni a hálózatot.
Célszerű begyújtás előtt 1-2 napig üresen, fűtés nélkül járatni a keringető szivattyút, ekkor az automata légtelenítő szelepek jól kilégtelenítik a csőhálózatot.
Ha azonban a fentiek alapján még mindig van valami nem teljesen megoldott probléma, kérdés a vizes rendszerrel kapcsolatban, akkor mindenféleképpen keressünk fel épületgépészt.


5. A begyújtás

Amire én mindig azt szoktam mondani, hogy inkább próbaüzemnek kellene tekinteni. Ezt arra értem, hogy az első három begyújtáskor célszerű fokozottabban figyelni az egész szerkezeti egységet:
nem lazult e meg a füstcsőbekötés, vizes rendszernél megfordult e a víz a rendszerben, nincs e valahol túlmelegedés a külső és belső elemeknél.
Arra számolni kell azonban, hogy egy két fűtés alkalmával a kandalló külső köpenyrésze a rárakodott portól és a gyártás során az oda tapadt anyagoktól füstölhet, ez az ún. kiégetés.
Ezért ezt az első néhány begyújtást ne egy családi ünnepre tervezzük!!!
Fontos az is, hogy a vizes kötőanyagok (habarcs, csemperagasztó, vakolatok) kellően ki legyenek száradva az első begyújtásig, mert ellenkező esetben azok könnyen megrepedhetnek .
Ha az első néhány fűtés alkalmával nem tapasztaltunk semmiféle rendellenességet, akkor lehet használni üzemszerűen kandallónkat, de itt is van néhány olyan dolog amire jó odafigyelni, ezeket az alábbiakban foglalnám össze néhány gondolatban.
A felhasználható tüzelőanyagok közül a kandallóknál a legtöbbet használt a jól kiszáradt akác, tölgy, gyertyán tűzifa, fontos azonban, hogy kandallóba ne használjunk szenet, mert a tűzterek nem úgy vannak kialakítva szerkezetileg.
Egyre több helyen beszerezhetőek azonban különböző alapanyagból készült brikettek, amik nagyon jók, tisztán kezelhetőek, de ezekre mindig figyelni kell mert azok fűtőértéke nagyobb mint egy átlagos tűzifáé, ezért ezekből mindig kevesebbet kell egyszerre a tűzre tenni.
Tudni kell azt is, hogy a brikettek általában az égésük során megnövelik térfogatukat akár az eredeti duplájára is, ez azért van mert azokat gyártásuk során nagy nyomással préselik össze.
A kandallóba egyébként a legjobb a hagyományos módszerrel begyújtani: papír és némi apróra hasított gyújtós után egyre vastagabb fahasábok egymásra helyezésével a tüzet könnyen meggyújthatjuk. Ha a tűzterünk elég széles, akkor az előbb említettek előtt annak két oldalába egy-egy nagy rönköt is be lehet rakni, valamint ha a nagyobb hasábokat is úgy helyezzük be a tűztérbe, hogy azok a gyújtós leégése után mindig a rostély közelébe esnek akkor el lehet érni azt, hogy a tűz akár 2-3 órán keresztül is hatékonyan ég.
Ehhez azonban még egy lényeges dologra kell figyelni mégpedig a jó levegő beállításra, ami azért is fontos mert ezzel a beállítással nemcsak a fűtés hatékonyságát lehet javítani, hanem a káros anyag kibocsátást is lehet csökkenteni.
Ezt azzal tudom a legjobban érzékeltetni amit a mérések is igazoltak, hogy mikor sok levegővel úgymond lángoltatjuk a tüzet akkor a füstgáz hőmérséklete csökken ahhoz képest mikor kicsit fojtottan égetjük a tüzet, persze ez csak akkor igaz ha már teljesen meggyulladt a tűz.
Ezt a hatást a légszabályzók jó beállításával lehet elérni ezt általában ki kell tapasztalni, egyre azonban figyelni kell mindig fokozatosan csökkentsük, vagy növeljük a légbeáramlást.
Remélem az olvasottak alapján sikerült segítséget adni a döntéshez, amennyiben még mindig maradtak nyitott kérdések azokra telefonon vagy az elérhetőségek bármelyikén is szívesen válaszolok.

Tisztelettel: Kürti Rudolf
Thermo-Team Kft - Ügyvezető Igazgató